Mi a Bárka?

A Bárka a megmenekülés, a gondoskodás és a fennmaradás szimbóluma.
Az első Bárka közösséget Jean Vanier hívta életre.
A Bárka olyan közösség, amely a legszegényebbek, a legkitaszítottabbak,
az értelmi és halmozottan sérült emberek szolgálatában áll, akik segítőkkel együtt élnek.
A magyarországi Bárka Közösség 1991-ben alakult, Dunaharasztiban.

Ma egy otthon, a Forrás ház, és egy bejáró sérült embereket is fogadó Bárka Műhely alkotja a Közösséget. A lakóház olyan lakókat fogad be, akik állami intézetben nevelkedtek és nem érezték a családi fészek melegét. A Bárka tanúságot tesz arról, hogy a közösségben, a társadalomban a sérültek és az egészségesek kiegészítik egymást, közös életük érték és áldás. „Szeretlek, így veled vagyok!”- Ez a Bárka alapvető hivatása. Mert ha a sérült ember magányos, akkor fájdalma sokkal nagyobb. „Azért vagyok egyedül, mert semmirevaló vagyok, senkinek nincs rám szüksége.” Az elszigetelődés bűntudatot szül. Ha tehát ott vagyunk valaki mellett, akkor enyhítjük a magány és a bűntudat fájdalmát. A Bárkában hivatásunk az, hogy méltó emberi kapcsolatokat hozzunk létre, és az együttérzés emberei legyünk. „Az Ige testté lett”, közöttünk lakik és valami egészen újra hív bennünket.
A Bárka lelkisége a megtestesülés, a test lelkisége.
Mély titok ez: felfedezni Isten jelenlétét a testben.
Együtt kell járni azokkal az emberekkel, akik fájdalomban élnek és fel kell fedeznünk, hogy Isten jelenlétének misztériuma rejtőzik az ő sebükben, s hogy a fájdalom Krisztus keresztje által szentséggé alakul át, és a fájdalom helye a feltámadás helyévé válik. A Bárka alapja a fájdalom.
A Bárka létrejötte tehát mindazok fájdalma, akiknek nevét a szívünkben hordjuk.

A sérült ember arra hív bennünket, hogy megváltozzunk. Isten gyenge szeretete által merjünk belépni sötétségeink világába, ahol megtaláljuk saját törekvésünket, gyengeségeinket, sebzettségünket. Ha merünk belépni önmagunk és mások szenvedéseinek és nyomorúságának világába, ezzel rátalálunk a remény kapujára is. A közösségben felfedezzük, hogy a sérült emberek nekünk adnak életet. Ez a Bárka nagy titka: felfedezni, hogyan gyógyítanak meg bennünket a sérült emberek a szeretetükkel és bizalmukkal. A fő forrásuk bennünk is megnyit egy forrást. Az ő gyengédségük felkelti bennük is a gyengédséget. Szeretetük bennük is szeretetet ébreszt.
Birtokukban van az a hihetetlen adomány, hogy képesek átadni az életet. De amikor életet adnak, ugyanakkor megtörtségünket is feltárják. Szembesülünk saját korlátainkkal, falainkkal, sötétségeinkkel.
Így rávezetnek bennünket az önismeret útjára. Életünk alapvető mozzanatai a közös étkezések.

Jézus szavai állnak a Bárka alapkövén:
„Amikor lakomát rendeztek, ne hívjátok meg a barátaitokat és családotokat,
hanem a szegényeket, a vakokat, a bénákat” (Lukács evangéliuma 14, 12-13.)

Együtt étkezünk a szegényekkel, a sérültekkel, mert együtt étkezni valakivel annyit jelent,
mint jó barátjává lenni, szövetségre lépni vele.

A Bárka Közösségre egy nagyon fontos üzenet van bízva:
• MINDEN EMBER FONTOS,
• MINDEN EMBER TEHETSÉGES,
• MINDEN EMBER ÉRTÉK.

A sérültek teremtik meg a világmindenség egyensúlyát egy olyan világban, ahol az embernek gyorsnak, hatékonynak kell lennie. Az egyensúlyt a gyengék állítják vissza.

A Bárkában a legfontosabb ajándék a megbocsátás, amelyet Jézus adott az emberiségnek.
Ő megtanít megbocsátani és megtanít arra, hogy milyen, amikor nekünk bocsátanak meg.
Mert ez az az út, amely a béke és az egység felé vezet.
Béke még sohasem született kiengesztelődés nélkül. Nincs béke meg bocsátás nélkül.
A megbocsátás a lényege minden kapcsolatnak, a megbocsátás a sarokköve minden közösségnek.
E nélkül nem jutunk előre az egység, béke és ünneplés felé vezető úton.
Hogy mit ünneplünk? Egységünket és a szeretetet, amelyre Isten meghívott bennünket: a szövetségünket, amelynek alapköve a megbocsátás.
„Isten azt választotta ki, ami a világ szemében esztelen …” (1 Kor. 1,27).

Hivatásunk az, hogy az evangélium misztériumában éljünk.
Világunk megtört világ, mi pedig sebezhető emberek vagyunk.
De bízunk abban, hogy Isten bennünk is jelen van, abban a szegényben, aki bennünk lakik.

Közösségbe szeretnénk lépni a sérült emberekkel,
szeretnénk bekapcsolódni a szeretet áramkörébe
– mondjuk sokszor a Bárka Közösségben.

De mit jelent szeretni valakit?
Szeretni valakit annyi, mint feltárni és kifejezni, hogy szép, értékes és fontos!
Nem elsősorban arról van szó, hogy mindenfélét tegyünk az emberekért. Mert tehetünk dolgokat úgy, hogy közben megsebezzük, összetörjük őket. Tehetünk dolgokat másokért a saját dicsőségünkre, hogy érezzük erőnket és értékes voltunkat.

Szeretni valakit annyit, mint felemelni. Ez a Bárka alapvető üzenete.